Elégedett a sorsával, hálás mindazért, amit kínált számára az élet. Szívesen tanult másoktól, de független emberként mindig a maga útját járja. A „szeretném magam megmutatni" vágya mindig élt benne, akkor is, amikor angol-magyar szakos tanár, akkor is, amikor idegenvezető vagy tolmács volt. Szülei az emberek szeretetére, elfogadására nevelték. Hamar megtanulta az alkalmazkodást, hisz többgenerációs családban nőtt fel, a nagymama is velük lakott. Az érzelmi, lelki gazdagság egy életre elég muníciót adott. Szüleivel ma is ideális a kapcsolata, édesanyja a legfőbb bizalmasa. Bizonyára az otthoni nevelésnek is köszönheti, hogy az emberekkel megtalálja a megfelelő hangot.  Hogy békés, boldog, kiegyensúlyozott ember, azt saját magának köszönheti. Senki és semmi nem hiányzik az életéből. Meggyőződése, hogy az embereknek érdemes tudatosan formálniuk önmagukat. Az önismeret Magyarországon még gyermekcipőben jár, pedig megkönnyíti az életet, egyszerűbbé teszi az életutat. Judit szerint fontos lenne elsajátítani azt a képességet is, hogy tudjunk örülni, tudjunk elégedettek lenni. Az állandó vágyakozás megöli az embert, és elvonja az energiáit. Csak azt gondolja, hogy az esztelen anyagi hajszában gyakran szem elől tévesztjük azt, ami talán lényegesebb.