Andrew Pierce debütáló kisregénye a gótikus romantika világát mutatja be. Nem egy hagyományos szerelmi történetről van azonban szó. Az író igyekezett az érzelem mélyére látni, és Casanova polihisztori élettörténetét felhasználva bemutatni, hogy milyen az igaz szerelem; közben a sorok közé lopni a saját filozófiáját is.
A könyv hátoldalán az alábbi olvasható:
„Sohasem kell félned a haláltól. Az élet nem a szemmel látható, füllel hallható, bőrrel tapintható, orral érezhető keretek között zajlik le. Az életet mindenekelőtt a lélekkel kell érezni, amely tudd meg, sokszor kifinomultabb érzékszervek sokasága. Ugyan mennyit tud az igazi életről az, aki figyelmen kívül hagyja a lelkét, mert hiszi, hogy az ember lényege a teste? Nem kell félned, a halálnak semmi köze az elmúláshoz. Akkor semmisül meg egy álom, egy vágy, egy szenvedély, ha nincsen, aki használja. Ugyanígy mi is: addig élünk, ameddig emlékszünk egymásra.”
A „Delírium – Remény” Andrew Pierce érzelemanalízisének első kötete, mely a szerelem mellett a csalódásról és megbékélésről, a halálról és az életről is szól…