Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy
nyári munkák elôtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni
a bô termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét
utáni ötvenedik nap.A templomokban évrôl évre megemlékeztek errôl a
napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették,
a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok
és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány
szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplôjüket
es kezdôdhetett a mulatság.
Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, az
Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdikirályné járás. A
pünkösdikirály választás sajnos teljesen eltûnt, pedig a mai napig él
a szólás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Kezdetben vitézi szokás
volt, a katonák maguk közül választottak egy évre királyt. Ezt idézi
Balassi Bálint verse:
„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörû ideje
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítô szele
1.800.-