Mai témánk: Vedd magad anyai gondozásba!
Sok elmaradt szeretet nyomasztja felnőtt életünket, hiszen szüleinktől nem mindig kaptunk jóleső szeretetet. Megpróbáljuk pótolni, ezt elvárva felnőttként, felnőtt társunktól. A rossz hír az, hogy a feltétel nélküli szeretetre csak gyermekként volt esélyünk…
Ma már nem tehetünk semmi mást, mint megtanuljuk magunkat szeretni azért, hogy tudjuk adni és elfogadni a szeretetet – azoknak és azoktól, akiket szeretünk.
Ez az út nem egyszerű, mert előbb meg kell gyógyítani azt a gyermeket, aki a traumát kicsiként elszenvedte. Mivel az anya akivel felnőttünk, maga is sérült gyermek, nekünk kell gondoskodnunk magunkról. Míg ez a tény gyermekkorban személyiségfejlődésünket gátolja, felnőttként viszont nincs más lehetőségünk – anyai gondozásba kell vennünk magunk. Szüleinkért nem vállalhatunk felelősséget, az ő fejlődésükért ők a felelősek… s mi nem vagyunk istenek, hogy ami velünk történt gyermekként, azt ma nekik „megbocsássuk”. A legtöbb AMIT tehetünk és a LEGTÖBB amit tehetünk, hogy tisztázó beszélgetést kezdünk, s megértjük, elfogadjuk az ő korlátaikat. Ez a gesztus indít el minket – és őket is – a gyógyulás útján. Ennél többel nekik nem tartozunk. Magunkért viszont, felelősséget kell vállalnunk. Azért, hogy hiányainkat pótolva, harmonikus, teljes emberré válhassunk. A hiánypótlás alapfeltétele pedig az, hogy anyai gondozásba vesszük magunk. A többi is kiderül az est folyamán
1.500.-