Vagyis, hogyan lehetne a kapcsolatot felvenni és üzenetet váltani a Lélekkel? Egyáltalán hol találom a Lelkemet, akit másképpen Felsőbb Én-nek neveznek, és milyen kapcsolatban áll ő az elmével, vagyis a pszichés identitásommal – azzal, akinek gondolom, érzem és hiszem magamat?
Van egy szép magyar szavunk, a lelkiismeret… Jelenleg a freudi pszichológia az ego tudatfeletti részének (szuperego) erkölcsi irányítását érti alatta, amely a kollektív emberi és erkölcsi normák hordozója a személyes tudatban. Lelkiismeretesnek mondanak, ha fejlett ez a tudati részem.
Holott, valaha a lelkiismeret azt jelenthette, hogy valóban ismerem a Lelkemet, aki valójában vagyok, kapcsolatban állunk egymással… Nem pedig azt a valamit ismerem, akinek vélem, mutatom magamat, s amivel olyannyira azonosulok, hogy azt mondom – ez vagyok én és védelmezem, ha megkérdőjeleződik. Ha viszont az igaz Önvaló Lelkemet érezném, vele volnék állandó kapcsolatban, és tudnám, hogy mit szeretne megtapasztalni általam itt a fizikai világban – azt nevezhetném hitelesen Lelkiismeretnek.
Hogyan állíthatjuk helyre a kapcsolatot a Lélekkel, a Felsőbb Én-nel, aki az intuíció és a felismerések révén szól hozzánk, és megnyitja a szívcsakrát? Gyere, beszéljük meg, és próbáljuk ki együtt a kapcsolódást egy egyszerű kis gyakorlattal!
Várlak szeretettel az előadáson! Hermess